Gyakran kértem testemet…

Gyakran kértem testemet – mintha vendég
volnék csak benne és nem ura lennék: –
tarts ki, hadd érjen egy kis öröm itt lenn,
s lássam, hogy pusztul el Sztálin meg Hitler.
Kérdem: azonos testemmel a lélek,
avagy csak érdekházasságban élnek?
Mi van, ha alszom s lényem öntudatlan,
s ha nem lesz testem, mi lesz a tudattal?
És most kinyúlok hanyatt a hídíven,
amely tarkóm és medencém közt ível –
én volnék a híd? vagy a hídon fekszem?
A langyos téli napfényben melegszem,
fölöttem apró bárányfelhők. Félek,
hogy nem tudom meg soha, mi a lélek.
 

(A Los Angeles-i strandon, 1981)

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]