Gyakran kértem testemet…
Gyakran kértem testemet – mintha vendég |
volnék csak benne és nem ura lennék: – |
tarts ki, hadd érjen egy kis öröm itt lenn, |
s lássam, hogy pusztul el Sztálin meg Hitler. |
|
Kérdem: azonos testemmel a lélek, |
avagy csak érdekházasságban élnek? |
Mi van, ha alszom s lényem öntudatlan, |
s ha nem lesz testem, mi lesz a tudattal? |
|
És most kinyúlok hanyatt a hídíven, |
amely tarkóm és medencém közt ível – |
én volnék a híd? vagy a hídon fekszem? |
|
A langyos téli napfényben melegszem, |
fölöttem apró bárányfelhők. Félek, |
hogy nem tudom meg soha, mi a lélek. |
|
(A Los Angeles-i strandon, 1981) |
|
|