Hamza Bandi parókiáján
| A reggel mint a hegyikristály, |
| a délután mint lepkeszárny, |
| és egyre szebb szavakkal kínálsz, |
| és csupa fény és semmi árny, |
|
| de éjjel, fejemmel a párnán |
| a merev karvalycsőrre tett |
| ávósok sapkasora vár rám, |
| mert álmomban hazamegyek, |
|
| s akit egyszer gúzsba kötöttek, |
| nem szabadul ezektől többet |
| és hordja szívében a kést, |
|
| és viseli, mit a sors rámért |
| a mindennapos boldogságért |
|
(Denville, New Jersey, 1981) |
|
|