Koestler Artúrnak
| „Ha balról rugdosnak s jobbról gyaláznak”, |
| mondod, „jó úton járok s ez elég”. |
| De mint példád mutatja, Kasszandrának |
| lenni a legjobb úton is nehéz. |
|
| Leírtad Sztálint és ezen dühöngtek; |
| most azon, hogy igazat mondani |
| nem ők hivatottak, a bennszülöttek |
| s az idegen az angol hazafi. |
|
| S valami még, amit nem vesznek észre – |
| az önkínzó ösztön, a lelki kényszer, |
| hogy mindig hadba indulj a Gonosz |
|
| ellen – csapdád, amelybe beleestél, |
| hogy ne arról írj, amiről szeretnél, |
| hanem arról, amitől undorodsz. |
|
|
|