| Már csak a lehetetlent érdemes megpróbálni. |
| A tantermeken sorra kísértetek át engem. |
| Utána beszélgettünk. Én arcomat töröltem, |
| bár félek, megláttátok, hogy elérzékenyedtem. |
|
| A humanisták a holt latint támasztották fel. |
| Ugyanezt teszitek ti a távol magyar nyelvvel. |
| Segítsen meg a visszhang titeket, amely minden |
| gyermek lelkében úgy szól, mint kagylóban a tenger. |
|
| De ennél százszor többet taníttok. S éppen azt, mi |
| másnak az Új Világban olyan nagyon hiányzik. |
| A Nagy Kanyon nagyon szép, magas a Long Peak orma, |
| de a kanyon csak kanyon, és hegy csupán a Long Peak. |
|
| Ti Budavára képét mutatjátok meg, Pécset, |
| Isaszeget, Kolozsvárt, Visegrádot, Világost. |
| Nemcsak hegyek, síkságok. Több annál. Történelmünk |
| adott reájuk dicsfényt, patinát vagy gyászfátyolt. |
|
| Más iskolákból lassan kiseprűzik a múltat. |
| Jelen van csak. A gyermek kilép a vaksötétbe. |
| Mátyás király! Rákóczi! Arany! Bartók! Nagy Imre! |
| Örökmécseknek őket helyezitek köréje. |
|
| Hogy önmagát mindenkor perspektívában lássa! |
| Hogy legyen, mire álljon az éltben! S hogy tudja: |
| mi a jó s mi a rossz! Az autó, a bőség, |
| a kényelem meg a rock kevés e földi útra. |
|
| Hadd keljen ki a mag! Nincs baj, amíg remélünk! |
| Csak költeményt tudok küldeni és szerelmet. |
| Más iskolákban pudvás adatokat közölnek. |
| Nálatok szombat reggel embereket nevelnek. |
|
|