Egy költőhöz

Ömlesztve dől a vers belőled,
mikor múzsád meglátogat.
Sebaj! Ennél jóval kevésbé
bírom kapaszkodásodat.
Jaj, dermedt szőrtüszők királya,
jaj, megfeszített figyelem
és lábujjmozgás; túl bő lére
eresztett pörkölt s meztelen
önzéstől dagadó galuskák,
jaj, harmincszoros ráadás:
a kevesebb több volna, ámde
ezt nem tudja a főszakács;
jaj, műítészeti halandzsa,
jaj, ambícióval tele-
tojt nadrág, jaj, külterjes ember,
ki nem néz soha befele;
jaj, őslénytani doktorátus,
jaj, túlzsírozott serpenyő:
tehetséges vagy. Azt reméltem,
hogy megjuhászít az idő.
 

(Toronto, hetvenes évek)

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]