Mire vagyok büszke?
Hogy a macskák sosem szerettek, |
hogy nincs kutya, mely megugat, |
hogy hozzám szaladnak s térdemhez |
szorítják hosszú állukat, |
hogy sokvirágú tőről tépek |
le egyetlen szál ibolyát, |
s hogy, ha netán hangyára lépek, |
meghallom szörnyű sikolyát. |
|
|