Seneca

A Satiricon Eumolpuszában ráismersz ott, hol elmondja nemes szónoklatát szobrászatról, erényről, s közben a taknyos Gitónnal szemez. Ilyen volt? Ilyen. S mégsem. Nála jobban nem kormányozta el Rómát soha még senki. (Tacitus is tanúsítja.) De mint állt össze roppant vagyona? Kormányzásból. Előtte száműzött volt s szegény. Utána bankettet adott, amelyen ötszáz elefántcsontlábú citrusfa asztalon tálaltatott. De nézzük inkább a Moráliákat, s a százhuszonnégy híres Levelet! Míly kalauz kísér a Sztoá zordon szirtjére! Majd karonfog s elvezet Epikúr lugasába. És hány érvet tud a bujaság ellen! Mily szerényen s tömören ír! Mily meggyőzően buzdít bölcs mérsékletre és a jóerényre! Épp ő, ki lányok után fiúcskákat kerített Nerónak s védőbeszédet szerkesztett a dühöngő szörnyetegnek, amikor az szülőanyjával végzett. S mégis – ki értekezett nála jobban az erkölcsről, amelynek nem volt őre, s a tisztességről? És hogyan láthatta oly tisztán azt, mi hiányzott belőle? S miért van az, hogy Epiktétosz, Zéno, Szókrátész vagy Epikúrosz tudtak csak úgy élni, ahogy tanítottak, s Róma moralistái messze lemaradtak? S mégis, ők vannak közelebb mihozzánk. Ha felnéztünk a régi görögökre, nézzünk le aztán magunkra, kik mindent a rómaiaktól kaptunk örökbe.