Mért jött így?

Mért jött így? Mert nagyon akartam, hogy szeress? Végső volt a tét?
S konok bulldog, türelmes inda, kapaszkodtam folyton beléd?
Vagy mert azt mondtam: hadd lebegjünk könnyen s vidáman föld meg ég
között, szitakötők vagy lepkék, s mikor elég, legyen elég?
Nem volt elég. Vagy mert a galamb győzött és nem a leopárd?
S mert nem vágyódtunk a gyönyörre, mivel gyönyörünk lett a vágy?
Vagy mert nem látok hibát benned s önzésből egyre közelebb
csúszom hozzád, mivel, ha több vagy, attól magam is több leszek?
Vagy, bár spirituális ostrom alatt tartlak sok éve minden
áldott nap, még sosem próbáltam benézni belső termeidbe?
Vagy mert magamban adtam szállást néked, hogy reád gondolhassak
s boldog lehessek, mert boldogság nincs máshol, csak a gondolatban?
Mosolygok ahogy ezt leírom. Csak ennyit ésszel. A titok
megoldhatatlan. Szókrátésszel tudom, hogy semmit sem tudok.
 

(Toronto, 1979)

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]