A verssor tőr…
| A verssor tőr s úgy jó, mikor magamba |
| döföm. Csak éppen végignéztelek |
| s már küldtelek ki az anyagtalanba, |
| hogy megfoghassam minden részedet. |
|
| Magányunk szirtjén keltek e szonettek, |
| mikor a dáridón az emberek |
| az ezred végére mindent megettek |
| s nem írtak már szerelmes verseket. |
|
| Mégis modern és mégsem hevenyészett |
| soroknak szántam őket az enyészet |
| ellen kettőnkért. Semmi áldozat |
|
| nem volt elég. Hiszen a lehetetlent |
| célozták meg e versek. Hadd legyezzem |
| velük posztumusz hiúságomat. |
|
|
|