24. Április végén
| Április vége van megint. Hányadszor már, ki tudja? |
| Gőzölögnek a pocsolyák, csupa csillám az utca. |
|
| Ezer mérföld sugárban zöld a tájék; nemsokára |
| kinő a búza gyermeteg, arkháikus szakálla. |
|
| Fehér kakas nézi magát a tóban s kukorékol. |
| Lenn kis halak folyton fújják a szappanbuborékot. |
|
| A patakban kerek kövek: mind egyszerre beszélnek; |
| köztük a moha foltjai, megzöldült rézfillérek. |
|
| A hegytetőn galagonya áll tárt karokkal: várja |
| a felhőket, hogy karmait langyos véknyukba vájja. |
|
| Köröskörül a szerelem eperszaga. Megállok, |
| Li Ho, a volt császári ház egy sarja, most napszámos, |
|
| s a gyönyörtől megremegek, |
|
(Tanger–Toronto, 1974–75 és 78–79) |
|
|