18. Hszi Si kisasszony felébred
| A tüllfüggöny még hűs, ahogy az este összehúzta. |
| Egy fürt haja ajkára hullt, a már cserepes rúzsra. |
| A kútvödörből víz csorog, mintha ezer üveggolyót |
| ráznának. Felkeltik Hszi Sit, aki oly mélyen és oly jót |
|
| A félhomályban a tükör hajnali tó tavasszal. |
| A tavat most fedezi fel két madár az ablakban. |
| A lány a bambuszágyon áll, amíg megoldozza nehéz |
| haját és lábai elé, az alacsony tükörbe néz. |
| A halványlila, parfümös szőttes a padlón még ködös. |
|
| Elejti jáspis fésűjét. Nem látni, hogy hova esik. |
| Hangot nem ad, csak fényt. Aztán hátrasimítja fürtjeit. |
| Sötétek és fényes-simák. Itt-ott egy keskeny, tengerkék |
| csík. Áll az ágyon és kemény haját tizennyolc fekete |
| fonatba fonja. Mire kész, elfogyott minden ereje. |
|
| Körülnéz a szobában. Vár. Aztán sétálni kezd, akár |
| a vadliba a homokon. A könnyű szellő átszalad |
| bárányfelhő ingén. Kimegy a kertbe és virágot szed |
| nyíló cseresznyefák alatt. |
|
|
|