18. Hszi Si kisasszony felébred

A tüllfüggöny még hűs, ahogy az este összehúzta.
Egy fürt haja ajkára hullt, a már cserepes rúzsra.
A kútvödörből víz csorog, mintha ezer üveggolyót
ráznának. Felkeltik Hszi Sit, aki oly mélyen és oly jót
aludt, akár a lótuszok.
A félhomályban a tükör hajnali tó tavasszal.
A tavat most fedezi fel két madár az ablakban.
A lány a bambuszágyon áll, amíg megoldozza nehéz
haját és lábai elé, az alacsony tükörbe néz.
A halványlila, parfümös szőttes a padlón még ködös.
Elejti jáspis fésűjét. Nem látni, hogy hova esik.
Hangot nem ad, csak fényt. Aztán hátrasimítja fürtjeit.
Sötétek és fényes-simák. Itt-ott egy keskeny, tengerkék
csík. Áll az ágyon és kemény haját tizennyolc fekete
fonatba fonja. Mire kész, elfogyott minden ereje.
Körülnéz a szobában. Vár. Aztán sétálni kezd, akár
a vadliba a homokon. A könnyű szellő átszalad
bárányfelhő ingén. Kimegy a kertbe és virágot szed
nyíló cseresznyefák alatt.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]