13. Ne lépj ki házad ajtaján

Kérdezhetsz: az ég nem felel. A föld sem. Tátott szája vulkán. Tüzet meg ként lehel. Vagy omló homokbánya. S mehetsz bármerre a kilenc kínai tartományba: szitakötőszárny lelkedet kilencfejű szörny várja. A nyártól tested olvad, a fagytól csontod megreped s törik. Körötted vérebek szaglásznak és csaholnak. Csak azt nem bántják, akinek fülében-ujján ékszerek nőnek s ölén orchidea ágaskodik ágyék helyett. Ha megnyergelem lovamat: kinn nincsenek, csak mocsarak, kimérák fújnak rám hamut és nem lesz többé visszaút. Huszonöt éves sem vagyok, de szemem alatt szarkaláb. Mit tegyek? Inkább maradok s várom a halál angyalát. Mi lesz könyvemmel, kérdezem. De az ég nem felel nekem és mégha százszor kérdem is és mégha kőbe vésem is e verset, akkor is tudom, hogy nincs itt irgalom, ahol a másodpercek sarka jár gyorsabban mint a hangyaláb.