5. Alkony I.

Hajnal előtt s alkony felé a föld fái lehülnek. Egy perc: s a borozók ínyén ecetes lett az ünnep. A vízparton fehér homok meg ametiszt patkónyomok. Mélyzöld denevér röppen. A szelíd patak felzokog, mert esti séta közben vigyázatlanul egy setét sziklába verte a fejét.