5. Alkony I.

Hajnal előtt s alkony felé a föld fái lehülnek.
Egy perc: s a borozók ínyén ecetes lett az ünnep.
A vízparton fehér homok meg ametiszt patkónyomok.
Mélyzöld denevér röppen.
A szelíd patak felzokog,
mert esti séta közben
vigyázatlanul egy setét
sziklába verte a fejét.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]