3. A fiatalember éneke, ki atyja gyilkosát keresi

Otthagytam szülőfalumat, mentem a hegy s az ég fele. Karom kemény: egy felleget is kettészelhetnék vele. Csáng-ánban, ifjú lovasok közt leltem otthont. Lihegek a bosszúvágytól s vad vagyok, mint a tigris s a kikelet. Reggel megnézem kardomat és örülök: milyen szép éles, de este elszomorodom, hogy a pengéje még nem véres. Ha rátalálok, négy napig gyönyörködöm, mint jajgat s reszket, míg átvágom nyakát. Aztán leülök s meditálni kezdek.