Goethe
| Igazad van. Pedig apám zsebében |
| hordozta mindig. S most sehogy sem értem, |
| miért gondoltam egy életen át, |
| hogy Goethe nagy költő volt. Tegnap éjjel |
| végigolvastam minden verssorát. |
|
| Álbölcsesség, bombaszt, közhely, csinálmány, |
| sóhajtoztam. Sehol nyílás az ég |
| felé, vagy egy valóntúli szivárvány, |
| csupán jólfésült másodrendűség. |
| Négy óra alatt összedőlt a bálvány. |
|
| Fából faragott képmását kidobtam |
| mindjárt, s zavarodottan álltam ott |
| magam-rendezte szoborcsarnokomban, |
| hol a lakosok száma egyre fogy. |
|
| Csak helléneket faragtak márványból |
| s néhány latint? Nem marad az egész |
| múltból a végén csak Áiszkhülosz, Plátó, |
| Catullus, Szápphó, Euripidész? |
|
|
|