Marokkó
| Nászráni* – szólnak ránk nők a buszon és kiköpnek. |
| Négyezer éve ölnek itt – tettek-e mást vagy többet? |
| Juba meg Ibn Batuta; nem jött utánuk harmadik. |
| A kormányzó nem tudja, hogy ki is volt Hárun ár-Rásíd. |
|
| Szeretet? Ugyan! Soha jó itt nem volt senki senkivel. |
| A vízparton egy vén arab a kutyák lábát töri el |
| botjával; s hogy mit akarunk; ez itt az ő országa! |
| nem bírtuk már tovább: reggel átjöttünk Ceutába. |
|
| Vidéki spanyol nyugalom s csend mór hisztéria helyett. |
| Könyvnap az apró piacon. Lapozgattuk a könyveket. |
| Most a parton ülök veled. |
|
| Felhő mögött a nap. A víz aranyszegélyű s fekete. |
| Szemközt Gibraltár. Mint egy kék delfin felbukkanó feje |
| a tengerben. Még a miénk. Csak kár, hogy arab a neve. |
|
|
|