Gibraltárban, a Piazzán
| A szürke szikla fenn és lenn a porzó |
|
napfény. Aranylik a söröd. |
| Most jut eszembe: soha még egy rossz szó |
|
nem hangzott el kettőnk között |
|
| tizenkét éve. És még gondolatban |
|
sem vétkeztem. Tudom: közös |
| a kettőnk attitűdje. Hogy váratlan? |
|
Mi sem könnyebb, ha ösztönös. |
|
| A tarka ernyők árnyán félmezítlen |
| kurvák meg szép svéd lányok mór stricikkel. |
|
Egynapos lepkék? Legyek ők. |
|
| Ott pofozkodnak. Ez a viszony vége. |
| Ülünk s magunk elé nézünk szendén, de |
|
ingünk alatt feszül a gőg. |
|
|
|