Ha az ember nagyon sokat…
| Ha az ember nagyon sokat tanult, |
| Mire való a jelen meg a múlt? |
|
Hogy elmondjuk egymásnak. |
|
| Miből keletkezett a nagyvilág, |
| Úgy féltem tőled egykor, cipruság, |
|
setétség! Most nem félek. |
|
| Ugyan mért szép ez az őszi vidék |
| Mert ajtóm előtt alszol, velem élsz, |
|
|
mert itt lebegsz köröttem |
| és mert megírtam mindazt, amiért |
|
|
|