Gyermekszobámról nem beszéltem …
Gyermekszobámról nem beszéltem néked. |
Mindig azt hittem, hogy az ablakok, |
a kőerkély, hol varjak raktak fészket, |
a tükör, hol egy kisfiú lakott, |
|
a vén koldus a falrepedésekben |
ágyam felett, mackóm, száján a sok |
mocsokkal (többször kásával etettem), |
s a rolóban leskődő farkasok: – |
|
hogy mindez nem tűnt el, mint többi múltam, |
de a felrobbant házban most is ott van, |
s meglátod, mihelyst kinyitod az ajtót, |
|
a kisfiút a tükörben, a mackót, |
mindent, mi volt s mi most is kitart csendben |
az idő dühödt hullámai ellen. |
|
|
|