Mióta hallgatlak…
| Mióta hallgatlak, fülem fövény lett: |
| beszívja minden szavadat; szemem |
| kettős teleszkóp, álmomban is téged |
| tart fókuszban; indának tekerem |
|
| köréd karom; bevéslek az érzékek |
| fakó tükrébe; nem is kérdezem, |
| hogy mit akarsz, mert tudom, mi kell néked; |
| ha jókedved van, hőmérsékletem |
|
| fölmegy kissé; minden gondod és gondom |
| együtt párolgott el; lényedből folyton |
| iszom s nem kapok soha eleget; |
|
| kifaraglak, megírlak és lefestlek, |
| hogy képtárad vagy börtönöd legyek; |
| száz járatot vájtam beléd; a tested |
|
| külön van még; fejünk már egyveleg. |
| Jelenléted s hiányod egyremegy. |
|
|
|