A Táó, 3.
| A kék cukorsüveg-hegyen így élhetnénk – azt képzelem. |
| Tudnók: a Táó nem szabály s elemzés sincs, mert nincs elem, |
| de ha leülsz és meditálsz, amíg a csendet élvezed, |
| s nem futsz utána, megtalál a belső hang, mely elvezet |
|
| oda, hol vagy; hol nincs haszon, mert nem kérsz részt belőle |
| s a természet ura helyett maradsz a tisztelője – |
| minderről senki idefenn soha egy szót se hallat: |
| aki beszél, nem érti ezt; de aki érti, hallgat. |
|
| Vadrózsaszín s ezüst ködök kígyóit nézhetném veled, |
| agyagfoncsorú pocsolyák tükrében a mélykék eget, |
| s a zöld sárkányokat, melyek skarlát szájukkal isszák |
|
| a vízesést. Oly boldogan járkálnánk ott, vagy inkább |
| nem járkálnánk, mert odaért a hegyhez Máó népe |
| és minden szerzetest lelőtt, vagy eltemetett élve. |
|
|
|