A Táó, 2.

Mért élünk fenn a hegytetőn? Mert közel az öröklét. Mert itt fenn nincs agresszió, nagyképűség, könyöklés. A törtetőnek odalenn soha sincs szabad ideje: míg szalad a siker fele, önmagából fut kifele. Itt fenn azt nézed, ami van s nem azt lesed, mi nincsen; ülj, hallgass, várj s magad elé parancsolod az Istent. A kéj a célod? Rúgsz, rohansz és fújtatsz, hogy elérjed; azt hiszed, a kéjt kergeted, míg a kéj kerget téged. Kísértés itt fenn is akad. A róka leánybőrbe bújik és szebb, mint odalenn az urak szeretője. A fiatal szerzetesek mind megszédülnek tőle. Holnap szajhálkodni megyünk a városba. Szeretjük a kolostort, de nem tettünk fogadalmat, sem esküt. Megyünk, mert sejtjük, hogy mi jön. A csalódást keressük.