Giovanni Pico della Mirandola
| Piros köntösben állsz emléked tornya |
| alatt. Esztétika az etikád. |
| Nem a föld húz le; a mindenség nyomja |
| fiatal válladat. Harmóniát |
|
| keresel atomok, hitek, bölcsészek |
| közt. A titkok zárt kapuja előtt |
| varázsszavakat próbálgatsz. Szépséged |
| tengerszemébe ugranak a nők. |
|
| Viharosabban, mint benned, emberben |
| nem élt még együtt a lélek s a test. |
| Ma reggel rád gondoltunk mind a ketten. |
|
| Távol vagy. Sírtábládat eltakarja |
| a gyóntatószék. S mégis örömest |
| bújnánk melléd a sárga templomfalba. |
|
|
|