A tájat néztük

A tájat néztük. Itt-ott sárgult
a lomb. Majd szürkéskék fenyők.
Egy gyár. Kéménye, mint az ágyú,
szennyel lőtte a levegőt.
Ott egy román ív fenn a dombon.
Beléd hasít, oly néma-szép.
Új bérkaszárnya vasbetonból.
Mondják, jobb nékik. Egy fenét.
Itt élesebb. De ha megnézed
ruhádat egy régi fényképen,
a telefont, a házat, hol laksz,
akkor tán megérted, hova
züllünk. Tarkónkra tette rothadt
talpát a csúfság démona.
 

(Vasúton Spanyolországban, 1974)

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]