Kerek vagyok…
| Kerek vagyok; majdnem hogy paraszti egyensúlyban |
| élek az emberbőrben; nem bánt, hogy belebújtam; |
| ha szép testet, szép szobrot látok (habár Plátóra |
| tettem), az égi szépség nem jut eszembe róla. |
|
| Te más vagy. Elfogadtad, ahogy van, a világot; |
| az árnyékképek fölött az ideákat látod; |
| determinizmusodban jobban és szabadabban |
| mozogsz nálam, mert nem kötsz különbékét magaddal. |
|
| A domborműnél álltunk a templomban, – hol három |
| márványangyal segíti elő a szarkofágból |
| a halottat. Kissé sok, tűnődtem. Bár a lelkünk! |
|
| Hiszed-e, hogy feltámadsz? súgtam, mikor kimentünk. |
| Hiszel, mert dogma, mondtad, s a hívő tehetetlen; |
| a megsemmisülésre szavaznál, ha lehetne. |
|
| Ez borzasztó, gondoltam. Még csak pár évig köt le |
| a társaságom. Mentem melletted sértődötten. |
|
|
|