Te azt, ami van…
| Te azt, ami van a világon, |
| míg én itt lent a port szitálom |
|
| Bár nincs ambíciónk raktáron, |
| könyvtárunk mégsem kevesebb. |
| S ahogy kívánod és kívánom: |
| szerelmünk lángja nem remeg. |
|
| Miért nem, kérdem. A papíron |
| csak szuggerálom, ha megírom. |
| Nem génektől jön a boldogság |
|
| s nem a sors hozza el. Talány. |
| Az ember ott kezdődik, mondják, |
|
|
|