Figyelmed és féltésed…
| Figyelmed és féltésed üvegbúrát varázsolt |
| körém, hogy sérthetetlen legyek. A szerelem |
| így idegenített el mindentől a világon. |
| Aztán megszerettetted a világot velem. |
|
| Ha nem vagy itt, elnyúlok árnyékod delejében, |
| s mosolyod vadméz-ízét viselem ajkamon. |
| Te vettél rá, hogy lényem határait átlépjem; |
| azt hiszem, hogy lebegni tudnék, ha akarom. |
|
| A szoborcsarnokom vagy, és örökös balettem; |
| ha rémálom szorongat, te jössz karddal kezedben, |
| mint Szent Mihály arkangyal az éjben s szétvered |
|
| a sárkányt. Most tíz éve kerestem a témákat; |
| ma a témák keresnek, űznek s utamba állnak. |
| Forrás fakadt belőlem: túlcsordulok veled. |
|
|
|