Plátó, Krisztus, Voltaire…

Plátó, Krisztus, Voltaire – nem hoztak bőségszarut. Eszmék helyett az iparosodás adott csak kenyeret, munkát, házhelyet. Nem bírtunk a prosperitással: inspirációnk befagyott s vihogni kezdtünk, mint Rómában az eszelős újgazdagok. Közeledik a másik véglet. A kiirtott kutyák s lovak volt gazdáikra visszanéznek. Nem lesz szekér s nem lesz hova szaladni, hogyha ránk szakad a bőség rothadt kosara. (Charlotte, 1972)