Azt írtam: értünk…

Azt írtam: értünk s az elmúlás ellen
szereztem e szonetteket. De ez
egyrészt hivalkodás, másrészt kegyes
hazugság. Mert, bár mindezt jobb kezemmel
jegyeztem le –: amióta kilenc-
éves vagyok, egy megszólíthatatlan
hang szólongat: „diktálok! ülj az asztal
mellé!” Álmomból is felkelt: „siess!”
s én, mint a régi egyiptomi írnok,
kidülledt szemmel s bamba képpel írok,
de ha nem szólít, lecsügg a kezem –
kócbábú vagyok magasabb hatalmak
kezén, rossz hangszer, visszhang és hangszalag,
ki azt se tudom, mi a szerelem.
 

(Montclair, 1971)

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]