Azt írtam: értünk…
Azt írtam: értünk s az elmúlás ellen |
szereztem e szonetteket. De ez |
egyrészt hivalkodás, másrészt kegyes |
hazugság. Mert, bár mindezt jobb kezemmel |
|
jegyeztem le –: amióta kilenc- |
éves vagyok, egy megszólíthatatlan |
hang szólongat: „diktálok! ülj az asztal |
mellé!” Álmomból is felkelt: „siess!” |
|
s én, mint a régi egyiptomi írnok, |
kidülledt szemmel s bamba képpel írok, |
de ha nem szólít, lecsügg a kezem – |
|
kócbábú vagyok magasabb hatalmak |
kezén, rossz hangszer, visszhang és hangszalag, |
ki azt se tudom, mi a szerelem. |
|
|
|