Ma délben elmentünk
| Ma délben elmentünk a Penna állomás mellett, |
| s láttuk az órát, melyen ugró számok mutatják |
| a három többin kívül, a tizedmásodpercet. |
|
| Néztem: háromtized, öt, hat, kilenc, zérus, három, |
| öt – Istenem! levettem napszemüvegem, aztán |
| megint: négy, hét, kilenc, egy – még a felét se látom. |
|
| Borzongtam. Nem Einsteinnél és nem a temetőben, |
| csak most ütköztem össze először az idővel – |
| ilyen! A Niagara esőzik rám, míg szétver, |
| egy bolygót kisujjammal elébb állíthatnék meg, |
|
| mint a másodperc árját. Ez a természet rendje: |
| én pazarolom őt el? ő pazarol el engem? |
| Mi lesz velünk, motyogtam, egy pillantással ajkad |
| felé s elmosolyodtam, mert mosolyogtál rajtam. |
|
|
|