Mióta hallgatlak
Mióta hallgatlak, fülem fövény lett: |
beszívja minden szavadat; szemem |
kettős teleszkóp, álmomban is téged |
tart fókuszban; indának tekerem |
|
köréd karom; bevéslek az érzékek |
fakó tükrébe; nem is kérdezem, |
hogy mit akarsz, mert tudom, mi kell néked; |
ha jókedved van, hőmérsékletem |
|
fölmegy kissé; minden gondod és gondom |
együtt párolgott el; lényedből folyton |
iszom s nem kapok soha eleget; |
|
kifaraglak, megírlak és lefestlek, |
hogy képtárad vagy börtönöd legyek; |
száz járatot vájtam beléd; a tested |
|
külön van még; fejünk már egyveleg. |
Jelenléted s hiányod egyremegy. |
|
|
|