Levél Philadelphia polgármesteréhez
| Tisztelt uram, hadd összegezzem kurtán: |
| Faludy Györgynek hívnak, mesterségem |
| szerint költő vagyok és irodalmat |
| tanítok a Columbián, de mert |
| fizetésem csekély és New York drága: |
| múlt októberben átjöttem ide, |
| a testvéri szeretet városába. |
|
| műútján már lehajtottam pár évet, |
| de furcsa módon most se untam még meg: |
| ajtómra pántot s lakatot szereltem |
| s bárhogy kívánja testem meg a lelkem |
| sötétedéstől otthon kushadok, |
| mint állatbőrös őseink a barlang |
| odvában és a rendőrautók éles |
| szirénáit hallgatom éjjelente |
| a trombitáló mamutok helyett. |
|
| Ám sorsát senki sem kerüli el. |
| Múlt pénteken történt, kék ég alatt |
| s ebéd után, hogy – vagy két óra tájban – |
| a könyvesboltból baktattam haza, |
| mikor a Ciprus-utcánál suhancok |
| támadtak rám – szerencsére csak hárman, |
| vagy tizenöt év körüli, még mafla |
| s gyakorlatlan fekete huligánok – |
| behúzott nyakkal iszkoltak odább, |
| én meg gyorsan kirántottam övemből |
| az irdatlan csavarhúzót, egyetlen |
| támaszomat e dzsungelben, melyet |
| ön, polgármester úr, oly tévesen hív |
| metropolisznak, s pofacsonton kentem |
| az egyiket, hogy vért s fogat köpött |
| és hangos jajgatással cimborái |
| után futott. Én pedig felemeltem |
| könyveimet a sárból s hazatértem. |
| A rémületre két kanna teát |
| hajtottam le, majd telefonon rendőrt |
| hívtam, ki mindent feljegyzett és közben |
| a vállát vonta. Aztán nekiláttam |
|
| Már szinte hallom, mit mond, polgármester: |
| „Ön inkább henceg, mint panaszkodik. |
| Mit akar még? Nem szenvedett bántódást, |
| sem kárt. Fogadja jó tanácsomat: |
| csak taxin közlekedjék, ne gyalog.” |
| A konzekvenciát én is levontam, |
| de más eredményt értem el. Mihelyt |
| lehet, csomagolok és megyek vissza |
| Kanadába, hol nem kell örökös |
| szobafogságra adnom magamat – |
| Kanadába, amelyet egyelőre |
| még nem vert el ilyen kegyetlenül |
| a fejlődés s a jólét jégesője, |
|
| De jó tanácsot én is adhatok. |
| Csak egyszer hagyja ott a városházán |
| autóját, és sétáljon el néhány száz |
| méterre a főutcán, délelőtt, |
| álljon meg egy sarkon, nézzen körül |
| egy percig, míg orrát csavarni kezdi |
| a vér szaga; vagy tegye ugyanezt |
| alkony táján, térjen le a Broad-streetről |
| a mellékutcába, ha mer; figyelje, |
| mint kémlelik a szembejövők egymást, |
| hogyan készítik öklüket ütésre, |
| hogy siklanak, csúsznak el egymás mellett |
| s esnek be házuk ajtaján – ezt nézze |
| s rájön legott, ha ugyan még nem tudja, |
| hogy ön, e város polgármestere |
| valójában többé nem mestere |
| e városnak, s mi több, hogy ez a város |
| nem város már; lakóit nem fűzi |
| egymáshoz elv, cél, hit, sem közös érdek; |
| a társadalmi szerződés ezer |
| cafatban úszik le a kloákákon; |
| Penn Vilmos szobra madárijesztőnek |
| áll fenn a tornyon – s ez még istenes, |
| mert holnap rosszabb lesz, nyáron még rosszabb, |
| s tíz év múlva az óvodákban is |
| pisztolyt ráznak s heroint követelnek |
| a kisdedek; a gyárfüst, a benzinbűz |
| s a tűzvészek ittmaradt szájszaga |
| megüli majd az utcákat, tornádó |
| sem söpri ki – és ön, ha visszanéz |
| kilenszázhetvenre, letűnt idillt lát, |
| ártatlanságot, elveszett aranykort, |
| csókolódzó emberi tubicákat |
| s elbűvölt mosoly jár majd ajkain. |
|
| Nem ismerek ellenszert. Nyilván ön sem, |
| mert felteszem, hogy alkalmazta volna, |
| ha tud ilyet. Ne húzza hát tovább |
| fizetését, mit nem szolgál meg. Álljon |
| talpára s legyen pénzéhes kartársak |
| meg szenilis barbárok közt az ember |
| a talpán, aki végre szembenéz |
| funkciójával s helyével a földön. |
| Öngyilkossága senkinek sem használ; |
| elődei, a puritánok, Isten |
| elleni bűnnek nevezték, akárcsak |
| a rabszolgák tartását. Lemondása |
| sem használ nékünk. Mérlegelje inkább, |
| hogy Nagy Sándor, Konstantin, Romulus |
| városai nem téglákból s kövekből, |
| de emberekből álltak, s ha az ember |
| nem tudja többé összetartani, |
| úgy nincs kompjúter s nincsen vasbeton, |
| mely összetartja Philadelphiát. |
| Hívja hát össze a város tanácsát |
| és mondassa ki a többségi párttal, |
| hogy csődtörvényi, esztétikai, |
| történelmi, humanitárius, |
| és ráadásul praktikus okokból |
| hogy feloszlatják Philadelphiát; |
|
item, hogy a lakosság mától fogva |
| tekintse a várost nemlétezőnek |
| induljon neki a szabad mezőknek. |
|
| A jó példával ön járjon elöl: |
| ragadjon baltát, trancsírozza fel |
| autóját (a kombusztiós motor |
| s a nukleáris robbanás az átkunk!) |
| szekeret vásároljon, lovat, ökröt |
| (csodálkozni fog: néhány bifsztek ára |
| csak az egész), pakolja fel családját |
| s vonuljanak kelet felé, ahol |
| Medfordon túl, New Jersey-ben, lakatlan |
| a tájék; ott építsen szerény házat, |
| mívelje földjét s zöld lugas alatt |
| és tiltsa meg nekik, hogy |
| gyárvárosokat alapítsanak. |
|
P. S.
| Nincs sok remény, hogy hajlik bölcs szavamra, |
| de hogyha mégis: egy szuggesztiót |
| A kacatból, mit kétszáz év alatt |
| a tudomány bendője ránk okádott, |
| egyet vigyen magával: orvosságot; |
| és semmi mást. S úgy nézze, messziről, |
| hogyan fordulunk fel a többitől. |
|
|
|
|