Rotterdámi Erazmushoz, 3.
Hányszor hány bőrt nyúztak le rólad, |
pap fattya! szökött szerzetes! |
Viszont magyarnak és zsidónak |
lenni sem volt kényelmesebb. |
|
Könyvtárszobádba ágyra jártam, |
s hogy szorongattam kezedet! |
Vesd össze Sztálint Szolimánnal, |
Hitlert s a máglyát: egyremegy. |
|
Ötszáz esztendős hosszútávon |
|
egyformán kiűzött hazánkból; |
mi meg búsultunk és örültünk, |
hogy nem látjuk többé soha. |
|
|
|