Rotterdámi Erazmushoz, 1.

Hitvány volt Róma, és Luther kikezdte. Melyiket választottad? – Egyiket se. Hová mentél? Uralkodók szaladtak utánad. – Oda, ahol írni hagytak. Nem fogadtál el tekintélyt, se dogmát. – Csak így végezhettem a magam dolgát. Mire vagy büszke? – Hogy türelmet, békét hirdettem ordas farkasok közt. – És még? – Hogy ahhoz álltam, kit máglyára tettek, olyankor is, ha nem értettünk egyet. Hány inkvizítor esküdt örök bosszút ellened! S hogy szoktál aludni? – Rosszul. Látlak, ahogy felkeltél – még setét volt – és fújtad a parazsat: mint a vérfolt! Sóhajtottál. Ferenc király s a császár egymás torkán, Szolimán meg Budánál; s ki látja a bitang világot tiszta szemmel? Még Morus is karrierista. Ma is tizenhat órám van, gondoltad, majd kihúztad a hamuból a tollat, s íróállványod mellett keltegetted a kultúrát, melyet ma eltemetnek.