Karenina Anna és Capulet Júlia
| Hazaérkeztem a Tolsztoj-regénnyel |
| kezemben. – „Régen elvitte a szél”, |
| mondtad szelíden, de nem hittem néked. |
| Elragadnának mindenkit az évek, |
| őt is, ki jobban írt mindenkinél? |
|
| S mégis. Vronszkij lapos és Anna talmi, |
| s eget ostromló szerelmük mit ér, |
| ha nem tudnak bálok és társadalmi |
| farringatás nélkül együtt maradni |
| s több egy meghívás, mint a szenvedély? |
|
| Jó, hogy Tolsztojnak, bár nagyon utálta, |
| nem volt módja Shakespeare-hez nyúlnia. |
| Különben a harmadik felvonásban |
| valahogy így beszélne Júlia: |
|
| – „Haragszik ránk Verona kapitánya. |
| Leszek hát Páris felesége. Jó |
| atyám és társadalmunk ezt kívánja. |
| Te meg mehetsz a búsba, Rómeó.” |
|
|
|