Egy modern festőhöz

 
Azt mondják, könnyű mintázni a testet
s a léleknek nehéz megadni mását.
Te, épp fordítva, biztos kézzel fested
rohadt lelked minden perverzitását.
(Névtelen költő a Görög Antológiából,
Róma bukása idején)
 
Bárányfelhőkön úszkál a paplak. Lemegyünk.
A Whitney Múzeumnál megállunk s belesünk.
Ott háromlábú csődör, zöld flaskában homály,
itt asszony kályhacsőből s egy plasztik pissoir,
ott linóleumkockák s egy gecis lepedő –
az áru, mit megrendelt a műkereskedő:
kontár hamiskártyások felkapott művei –
akad, ki nézi tátott pofával s megveszi.
Felsóhajtunk. Nincs ízlés, csak üzlet. Jön a képpel
a prémgalléros férfi. Tízezret adott érte.
A vászon nem ér semmit. A keretért, ha fája
még ép lesz, ötven centet kap majd az unokája.
Nézd: megfenyeget minket öklével a dagadt
képű detektív. Itt már röhögni sem szabad.
 

(New York, 1968)

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]