Egy modern festőhöz
|
| Azt mondják, könnyű mintázni a testet |
| s a léleknek nehéz megadni mását. |
| Te, épp fordítva, biztos kézzel fested |
| rohadt lelked minden perverzitását. |
|
(Névtelen költő a Görög Antológiából, |
|
| Bárányfelhőkön úszkál a paplak. Lemegyünk. |
| A Whitney Múzeumnál megállunk s belesünk. |
| Ott háromlábú csődör, zöld flaskában homály, |
| itt asszony kályhacsőből s egy plasztik pissoir, |
|
| ott linóleumkockák s egy gecis lepedő – |
| az áru, mit megrendelt a műkereskedő: |
| kontár hamiskártyások felkapott művei – |
| akad, ki nézi tátott pofával s megveszi. |
|
| Felsóhajtunk. Nincs ízlés, csak üzlet. Jön a képpel |
| a prémgalléros férfi. Tízezret adott érte. |
| A vászon nem ér semmit. A keretért, ha fája |
| még ép lesz, ötven centet kap majd az unokája. |
|
| Nézd: megfenyeget minket öklével a dagadt |
| képű detektív. Itt már röhögni sem szabad. |
|
|
|