Északi nyár
| Pipacspiros madár (sohasem láttam |
| ilyent) a fáról jóreggelt füttyent. |
| Fürödni megyek a patak mentén, le |
| egy tóhoz, melynek nincsen neve még. |
| Éles, kemény fűszálak sárga napban: |
| bronzkori kardok. (Csak önvédelemre.) |
| Odább málnabokrok karácsonyfái: |
| tejüveg égők az apró gyümölcsök. |
| Aztán morénák sima, nagy lapokkal. |
| Oly kár, hogy későn érkeztem ide |
| íróasztalt választani magamnak. |
| A barna sziklán mérgeszöld penész |
| vagy tán moha: lapos, ovális foltok – |
| az Amazonász holt ágában láttam |
| utolszor ilyen foltokat libegni. |
| Mert ég, föld, napfény, fauna meg a flóra |
| pár kurta hétre trópust játszik itt: |
| a szőrös szárú, kis skarlát virágból |
| még csak félennyit láttam tegnap erre |
| (kár, hogy ennek sem ismerem nevét), |
| indák kúsznak, mintha siklók volnának, |
| s ahol a patak apró teknőt formál: |
| vízipókok szaladnak a felszínen, |
| mint hogyha baseball meccset játszanának; |
| a tintaceruza-viola mélyben |
| a nagy halak kiengedik spermájuk |
| üstökös-ködét és úsznak tovább. |
| Párzó szitakötők biplánja száll el |
| vállam mellett: nem látnak a gyönyörtől. |
| Pollen, színpompa, száz illat köröttem. |
| Minden tenyészik, burjánzik, kitárul, |
| szeretkezik és siet, mintha tudná |
| hogy kurta lesz a tarka orgia. |
| Én is futok le a névtelen tóhoz |
| s mellettem, ifjan, áttetszőn, ezüstös |
| derékkal, virágcsokorral a karján |
| szalad a nyár, őrült Ofélia. |
|
|