Szemed sarkából…
Szemed sarkából szilvakék, kegyetlen |
rakétákat röpít az ifjúság. |
Ha csak egy csepp becsület volna bennem, |
nem engedném, hogy számat érje szád. |
|
Talán még most sem késő, hogy lerázzam |
szédült hűségedet s kidobjalak. |
Te jámbor őrült, mit akarsz e házban? |
Tört bútorok és bérbe vett falak |
|
közt ráncos képem vonz, vagy a szegénység? |
Ébredj álmodból! Nem látod a végét? |
Az iszonyaton kívül mi marad |
|
örökre rád, ha ócska bábom eldől? |
Húzd ki kezedet sárga tenyeremből, |
honnan az idő vize kiszalad. |
|
|
|