Szemed sarkából…

Szemed sarkából szilvakék, kegyetlen
rakétákat röpít az ifjúság.
Ha csak egy csepp becsület volna bennem,
nem engedném, hogy számat érje szád.
Talán még most sem késő, hogy lerázzam
szédült hűségedet s kidobjalak.
Te jámbor őrült, mit akarsz e házban?
Tört bútorok és bérbe vett falak
közt ráncos képem vonz, vagy a szegénység?
Ébredj álmodból! Nem látod a végét?
Az iszonyaton kívül mi marad
örökre rád, ha ócska bábom eldől?
Húzd ki kezedet sárga tenyeremből,
honnan az idő vize kiszalad.
 

(London, 1967)

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]