Kezdetben még csak szememet…

Kezdetben még csak szememet kapcsoltam ki, hogy homlokcsontom belső falára fesselek, de most átlépem s elvetem a vizuálist, és kibontom végső valódat, testtelen és anyagtalan ideádat, mely oly tökéletes marad, ahogy most látás nélkül látlak, kiben nincs romlás s változat, ki nem öregszik, el nem vásik, ki megvéd földi utamon s kin meditálok mindhalálig. Te azt hiszed: és túl azon. (Fowey, 1967)