Fehér halakkal van tele…

Fehér halakkal van tele az égbolt
s valószínűtlen a realitás.
Rémálmot látok. Átszólsz a szomszédból:
„Ne félj! Az álmok értéke vitás.”
A nagy fényességben testedből semmi
sem látszik többé. Mondjad, hogy lehet
hivalgás nélkül, férfimód viselni
e boldogságot? Ülj a fellegek
alá, mellém. A tenger széle kék lett
a rőt sziklák tövén. Oly szép az élet!
De akkor is, ha elporladt a szám:
kariatíd! őrangyal! te vigyázol
reám. Örökös telihold világol
lábaid két földbeszúrt pallosán.
 

(Fowey, 1967)

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]