Fehér halakkal van tele…
Fehér halakkal van tele az égbolt |
s valószínűtlen a realitás. |
Rémálmot látok. Átszólsz a szomszédból: |
„Ne félj! Az álmok értéke vitás.” |
|
A nagy fényességben testedből semmi |
sem látszik többé. Mondjad, hogy lehet |
hivalgás nélkül, férfimód viselni |
e boldogságot? Ülj a fellegek |
|
alá, mellém. A tenger széle kék lett |
a rőt sziklák tövén. Oly szép az élet! |
De akkor is, ha elporladt a szám: |
|
kariatíd! őrangyal! te vigyázol |
reám. Örökös telihold világol |
lábaid két földbeszúrt pallosán. |
|
|
|