Kisvárosban élünk
| Kisvárosban élünk, ötszáz esztendős |
|
házban, hol zöld ólomüveg az ablak |
| s az ágy a szoba közepére csúszik |
|
éjjel. A dombon a Treffrey-ek laknak, |
| hajdan a város urai. Ma is még |
|
mindenkinek hízott libát kell vinni |
| a kastélyba, évente s gyalogszerrel. |
|
Ez a valóság, bár nehéz elhinni. |
|
| Házunk mögött a sírkert. Ott sétálok. |
|
E KŐTÖMB ALATT THOMAS TREFFREY FEKSZIK, |
| ILY NÉVEN ELSŐ, ÉLT EZERNÉGYSZÁZ ÉS |
|
NEGYVENKILENCTŐL EZERÖTSZÁZEGYIG. |
| Itt Thomas II, III, IV s így tovább. |
|
Mind együtt fekszenek: minő boldogság! |
| Az anglikán pap kijavít, hogy nem mind: |
|
Tizenhármat Norfolkban akasztották, |
|
| mert kalózkapitány volt s Tizennégyet |
|
Trafalgárnál a tengerbe temették. |
| A pap, ahogy jött, eltűnik. Megadta |
|
az idegennek a kijáró leckét. |
| Nem készültem fel erre. Barbár földről, |
|
nyughatatlan átjáróházból jöttem, |
|
| ahol hamisítják a történelmet. |
|
Leülök egy sírkőre törődötten. |
| Múltunk örökös hencegésbe fulladt. |
|
Itt számon tartják. Egy púpos sirály |
| leszáll s pimaszul vizsgál. Vajon merre |
|
fekszik Nagy Lajos és Mátyás király? |
|
|
|