Fényképedet írógépemre tettem
| Fényképedet írógépemre tettem, |
| hogy nézzelek, mikor nem vagy mellettem, |
| lényed verbénaillatából ittam; |
| s hozzád szegődtem olvasmányaidban. |
|
| Te érdekelsz csak: járásod, kisujjad; |
| nézésed kék halai bennem úsznak; |
| megérezlek, ha még a sarkon túl vagy. |
|
| Te vagy a tükör, hol magamra látok; |
| az ablak: abból nézem a világot, |
| s a labirintus: mindig benned járok. |
|
| Régen tudom: szerelmünk lehetetlen. |
| Azért ilyen szép. Szonettekbe tettem, |
| hátha leúsztatnak az idő lomha |
| vizein a világirodalomba. |
|
|
|