Nem váglak ketté…
Nem váglak ketté lélekre meg testre |
oly éles késsel, ahogy te teszed, |
ki lelkedet rábíznád tenyeremre, |
de kolostorba zárnád testedet. |
|
Vadabb vagyok. Fülem örvény: felissza |
lélegzeted fúgáit, s ha hamis |
szégyenkezésem nem tartana vissza, |
végigfogdosnám árnyékodat is. |
|
De ha az öt érzékemet menesztem: |
mindjárt cikázni kezdesz a fejemben |
és nem vagy többé se lélek, se test: |
|
én szüllek meg magamnak, mert kívánlak |
és mert kívánlak, élvezem a vágyat, |
mely engem betölt; téged elereszt. |
|
Vágy nélkül még nem volt szerelmes senki. |
Vágy nélkül csak az Isten tud szeretni. |
|
|
|