A Westminsternél nézünk…

A Westminsternél nézünk dermedt nyakkal, s rémülten, felfele, hol mozdulatlan viharfelleg csügg ránk: az ipar bélszele, klór, foszfor, szén-monoxid, kénkő, az izzasztó, a szennyező, a gyilkos szmog. De most felénk jön egy ismerős képviselő. Köszönünk. Nézi az eget: – „Egy szellőcske mindent elkerget” – biztat. Te rázod a fejed. – „Mért?” – kérdi. Mire te: – „Mivel nem a szél viszi el a szennyet, hanem a szenny visz minket el.” (London, 1967)