Bordáim rácsa közt
Bordáim rácsa közt, mint a vadállat |
négy puha talpon jár a szenvedély |
s érted liheg. Csókoltalak, de számat |
bőrödbe vertem. Nincs se nap, sem éj: |
|
téged kutatlak. Közénk bújt a tested: |
hol voltál, míg magamhoz húztalak? |
Hiába alszol, csak téged kereslek |
e titkos lánggal égő húsfalak |
|
mögött. Bőrtömlő, nem neked könyörgök! |
A lelkeddel szerződtem, mint az ördög, |
s mit bánom olcsó, pőre testedet, |
|
farod két gömbjét, szeplős válladat? |
Elfordulok, hogy megkeresselek. |
Szemet hunyok, hogy jobban lássalak. |
|
|
|