Házunkból száz mérföldre

Házunkból száz mérföldre látni a felhőket. Most elmegyünk Londonba Máltából. Kíváncsi vagyok nagyon, mi lesz velünk. Kezdjük már szőni észrevétlen egymás lelkét. És ez elég az utazáshoz. Kár, hogy érzem még mindig tested melegét. Mint most az asztalon keresztül. Az est lapis-lazuli-kék. Zenét hallgatsz. Pillád se rezdül. Az áhítattól ajkad hamva kigyúlt. Skarlát oltári mécs a félhomályban. Hagyj magamra. (Málta, 1966)