Amikor először szemedbe néztem

Amikor először szemedbe néztem,   szívem vadul dörömbölt. Hazamentünk, s nem tudtam három éjjel   aludni az örömtől. Azóta ezüst lovasok az égen,   hattyúk a szemhatáron. Üvegharang s csízfütty az ébredésem,   kaleidoszkóp az álmom. Huszonöt évig a halál aratta   mellettem a mezőket. Mindig a szenvedés emelt magasra.   De most mi lesz belőlem? Boldog vagyok. A föld lágyabb alattam,   és félni kezdek tőled. (Málta, 1966)