Szicíliába mentél
| Szicíliába mentél. Jól becsuktam |
| kaput, redőnyt és minden ablakot. |
| Magam elé terítlek asztalunkra |
| mezítlenül, s szonettet csavarok |
|
| csípőd köré. A tükör üvegében |
| bujkálsz; ha nézlek, kékes füst leszel. |
| Aludni nem tudok. Te sem, remélem. |
| De minden részem téged ünnepel. |
|
| Vetítőgép lettem, mely filmet perget |
| a falra. Nincs más tárgya, mint szerelmed. |
| Kagyló vagyok: magamba zártalak. |
|
| Taorminán az alkony fénye reszket. |
| Fordítsd felém elnyúló árnyadat: |
| a tér köztünk amúgy is hártya csak. |
|
|
|