A szikla tövén ittuk
| A szikla tövén ittuk tenyerünkből a tiszta |
| vizet. A jégkorszakból maradt talán még vissza. |
| Bokrokba kapaszkodtunk, úgy másztunk a halálos |
| lejtőn. Rugalmas fűben ültünk le a forráshoz. |
|
| Csupa kék ég és tenger. S a pintyőkék meg csízek! |
| Tuniszból és Olaszból jöttek a híres vízhez. |
| Csend lett. Aztán dalolni kezdtek teljes erővel. |
| Üvegnyilak és kristály gömbök a levegőben. |
|
| Lenn tajték meg sirályok. Hallgattunk mind a hárman. |
| – Ez talán az utolsó idill Európában – |
| szólalt meg a tanító. – Jövőre négyszáz ágyas |
|
| szálloda épül ide. Neonjain elégnek |
| a madarak. A forrás meg majd az árnyékszéket |
| öblíti. A turisták úgyis csak whiskyn élnek. |
|
|
|