Mért ülsz a szobádban?
| Mért ülsz a szobádban? Írsz, magadba nézel, |
| tanulsz, pihensz? Nem tudni. Soha még |
| nem lestem rád. De néha, késő éjjel |
| sétálni hívsz, ha csillagos az ég. |
|
| Az út poros, fehér folyóágy. Ember |
| semerre sincs. Sietünk, mint akik |
| kifutnak a világból. Lenn a tenger |
| veti a partnak szörnyű izmait. |
|
| E néma séta szertartás, igézet, |
| fürdés a szélben. Rád csak lopva nézek: |
| jobb válladon vasvért az éji fény |
|
| s a holdvilág véghetlen hosszú karja |
| utánad nyúl, elér s magasra tartja |
| ezüst kardját homlokod közepén. |
|
|
|